Ki hinné, pontosabban: én alig hiszem, hogy ez a szám már több ,mint 10 éves. Abban az időben táncikáltunk rá házibulikon (van még olyan?), mikor még történelem szakon jártam a harmadévet vagy a negyedévet. Volt egy barátnőm, P. Éva, aki azóta férjhez ment ( én meg nőtlen maradtam- Blogger megjegyzése), és Ő szerettette meg velem a Kispált. jót röhögtem a szövegeken, majd szépen elgondolkodtam rajtuk, aztán álmomban is felébredtem az egyikre, szóval, tetszett.
Mégis, nekem ebből a dalból, valami hiányzik. Ez a klasszikus RNR nem igazán áll jól Bandinak. Az ő hangja nem kemény, feszes, pattogós, hanem inkább ködbe olvadó, csúszós, mint a Balaton vize télen. Ám a Kispál zenéje oly széles skálán mozog, hogy még ez az aprócska icipici hibácska is belefér. Mert onnan, hogy " Vállára szálltam...", onnan már semmi gond. Sínen vagyunk. Pörgünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.