Dalszínházi élményt adó nóta ez, szinte látom a hatalmas színpadot, ahol vagy húsz pár táncol, futurusztikus öltözékekben vagy épp öltözék nélkül, egész testük szürkére festve, és a refrénnél ("Test a testhez ér...")ölelkeznek vagy bármily módon egymáshoz simulnak. Színpadi megvalósítási lehetőségeiben ez a dal óriási. Igazán progresszív.
Azért el lehet gondolkodni azon is, mennyire testi lény az ember. Az Értelem, melyet a felvilágosodás korától kezdve olyannyira istenítünk, valóban csak gyenge védekezés saját ember- mivoltunk ellenében? Ennyire kultúrpesszimista azért nem vagyok. Nem tartom hazugságnak a magasabbrendűséget, csak olyan rossz kimondani, hogy mi vagyunk itt, ezen a Föld nevű bolygón a legjobbak, a legbölcsebbek, a legértelmesebbek. Pedig így van. Mi vagyunk azok, emberek.
Persze, akadnak közöttünk kivételek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.