Szóvalm még ma is vannak köztünk olyanok, akik semmi másra nem tudnak gondolni, csak jelszavakra. Megjelszavasítottunk mindent, mert úgy érezzük, öncélú dolgokkal kapitalista világban nem mehetünk semmire, ezért aztán mindenhez megalkotjuk a neki való ideológiát. Mindennek kell, hogy legyen valami célja, ha nincs, ha az a valami csak úgy van, az már gyanús. És jönnek sorra a leegyszerűsített igazságok, agitatív jelmondatnak is nagyon gyenge aforizma-kezdemények. A társadalom tudásalapú, a gazdaság piacgazdaság, a sport országimázs-építő, szóval, itt vannak ezek a nagyon könnyen emészthető kis szavacskák, kifejezések. Így élünk: közöttük, általuk.
A dalt 1971-ben betiltották. Ma nem tiltanák be. Sokkal rosszabb. Oda se' figyelnének rá. Kár.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.