Voltaképpen nem is szabadna önállóan értelmezni a Délutáni szerelem című Omega-remekművet, hiszen a dal az 1972-ben megjelent Szvit című albumon található, amely, mint tudjuk, egységes egész: korai, sikeres kísérlet komolyzene ( mondjuk inkább úgy: klasszikus zene) és könnyűzene ötvözésére. Manapság vannak ebben a buliban merészebb elkövetők is, valljuk be, a komolyzene inkább csak néhol érhető tetten. Például a Délutáni szerelem című, alig több, mint egy perces számban is.
De az az egy perc, az csodálatos! Megáll az élet egy pillanatra, minden elhalkul, a város zaja semmivé lesz, csak egy fiatal srác meg egy mégfiatalabb lány tiszta, ártatlan szerelmét csodálhatjuk. Aki hallotta ezt a nótát, örökre szívébe zárja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.