Ez olyan dal, amelben hinni kell, nem tehetsz mást. Vagy nosztalgiázol. Mert voltak idők, mikor az EDDA-tábor tényleg egy volt, egy szív, egy akarat, mára ezek az idők már elmúltak, de a Dal maradt. Emléke egy szebb kornak.
Aki mindenféle érzelmi viszonyulás nélkül, esetleg először hallgatja ezt a kiváló EDDA- számot, annak figyelmébe ajánlom, milyen szépen passzol a távol-keleti stílusú gitárszólam a hagyományos, euro-amerikai stílű rockzenéhez.
Ha pontoznom kellene a nótát: 10 pontból 8
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.