Szép templomias orgonaszóval kezdődik a dal- csak aztán térünk rá a szerelemre-szexre (persze, utóbbira csak kimondatlanul, a prűd szoci erkölcsnek megfelelően, szépen, mint egy rózsaszál). Zorán hangja itt először minősíthető lenyűgözőnek, korábban ( jé: a hatvanas években) Ő egy jüképű skacként volt szemmeltertva. Mint ahogy a Metró együttes is a "szentháromság" harmadik helyezettje volt ám, sokáig.
Aztán kiderült, hogy ez a Zorán, no meg Dusán tesó, művészek. Az igazi áttörés majd az Apám hitte... lesz, az még odébb van. (Ha jól tudom, 1978?). A Mária volt, szép és tiszta zene. Kellemetes.
Mindenkinek volt az életében egy Mária, nekem személy szerint valóban Mária volt a neve, B. Mária, és debreceni, ha él még ( miért ne? Ha férjhezment...Magyarországon bármi lehet!), szóval ha él még az én Máriám, esetleg Madonnává formálódott, szóval, nyugodtan kommentezhet, nincs abban semmi rosszaság.
Amúgy a Mária tényleg szép női név. Hazánkban leggyakoribb.
Criticman
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.